A látókörömben több olyan vállalkozó is volt/van, akik – nagyon finoman szólva – igencsak kevéssé vannak gazdasági ismeretekkel felvértezve. Mégis, bármibe fognak, az minden megerőltetés nélkül hozza nekik a sikert. Ahol a felkészült, iskolázott, intelligens vállalkozó is csak bukdácsol, ott az ő dolgaik úgy haladnak, mint kés a vajban. Sokat gondolkodtam ennek a jelenségnek a magyarázatán. Racionális megoldást nem találtam, de egy nagyon figyelemreméltó közös pontot sikerült felfedeznem a gondolkodásmódjukban. Az ő fejükben még a leghalványabb lehetősége sem merül fel annak, hogy amibe belefognak, az ne sikerülne. Pusztán ennyi azért nyilván nem kielégítő magyarázat, de mindenképpen több mint érdekes.

Habár a nálunk még a menedzsment eszközök között nem említik, de a tengerentúlon odáig elmennek egyes munkáltatók, hogy kötelezően előírják az alkalmazottaknak, hogy boldogoknak kell lenniük. (Az USA-ban például a kötelező boldogság ellen döntést hozott az Országos Munkaügyi Ellenőrző Testület (National Labor Relations Board), amikor 2016 májusában kimondta, hogy a T-Mobile munkáltatóként nem várhatja el az alkalmazottaktól, hogy folyamatosan vidámak legyenek.) Ez nem más, mint a vonzás törvényének felületes, meg nem értett, erőszakos alkalmazása, ami egyébként nagyon jellemző az ú.n. nyugati modernitásra. Olyan, mint amikor nem kitisztítani akarjuk a fehér ruhát, hanem kifehéríteni rajta a koszt. Azt ők már megértették, hogy a boldog és elégedett emberek hatékonyabban dolgoznak, de mivel nem érdekli őket, hogyan lehet ezt elérni, egyszerűen parancsba adják. Így viszont nem hogy eredménye lenne, hanem éppen ellenkezőleg, csak egy újabb stesszort akasztanak a dolgozóik nyakába.

Ön hisz a vonzás törvényében?

Régóta tart egy furcsa küzdelem a spiritualitás és a materializmus hívei között. Azt kellene eldönteniük, hogy létezik-e egy felsőbb szervező erő, aki/ami a világot teremtette, vagy ez az egész csupán a rendelkezésre álló idő alatt bekövetkező véletlen változásoknak köszönhetően alakult ki.

Akármelyik tábornak is van igaza, ha nem is tudjuk, hogy kerültünk ide, egy dolog biztos: most itt vagyunk. Abban is egyetértünk, bármelyik szekértáborhoz is tartozunk, hogy ez a rendszer bizonyos törvényszerűségek szerint működik. Ezeknek a törvényszerűségeknek egy részét ismerjük, egy másik részét nem. De igyekszünk megismerni a lehető legtöbbet.

Vagy mégsem?

Vannak bizonyos törvények, amiket a spirituálisan gondolkodók elfogadnak, a materialisták viszont kézzel-lábbal kapálóznak ellene. Ezeket összefoglaló néven szellemi törvényeknek hívjuk. Ezek közül ma a legismertebbről próbáljuk meg eldönteni, vajon kell-e tőle tartania egy „hithű” materialistának.

A vonzás törvénye („rezgés törvénye” néven is ismert)

Nem állít semmi mást, mint azt, hogy a gondolataink hatással vannak az életünkre. Többnyire olyan dolgokat fogunk megtapasztalni, amire a legtöbbször gondolunk. Ha azon pörög az agyunk, amitől félünk, akkor nagyobb eséllyel fognak félelmeink valóra válni, míg ha arra gondolunk sokat amire vágyunk, akkor azt fogjuk nagyobb eséllyel bevonzani a valóságunkba. 

(„Akár azt hiszed képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz.” Henry Ford)

Most tegyük egy pillanatra félre, hogy ezt elhisszük-e, vagy sem. Ha valaki ép tudattal rendelkezik, nehezen képzelheti azt, hogy valami ellenséges erők összeesküvése, hogy megpróbálják rávenni az embereket arra, hogy pozitív gondolataik legyenek. Könnyen belátható az is, hogy senkinek sem lesz abból haszna, ha sokan gondolkodnak így. Továbbá milyen kockázatot vállal az a személy, aki megpróbálja a gondolatait ebbe az irányba terelni, de aztán esetleg mégis arra a következtetésre jut, hogy nem érte meg a „fáradozást”?

Természetesen ez a gondolkodásmód nem jelenti azt, hogy az esetlegesen bekövetkező negatív történésekkel nem kell foglalkozni, nem kell felkészülni rájuk. Az ember normális, aktív tevékenységét ez nem befolyásolja. Elsősorban azokról a gondolatokról van szó, amik „üresjáratban” forognak a fejünkben. Ez jelenti egyúttal a nehézséget is, ha valaki a vonzás törvényének „haszonélvezőjévé” szeretne válni. A fejünkben folyamatosan kavargó gondolatáradatot ugyanis rendkívül nehéz irányítani. Az ilyen akaratlanul feltörő gondolatok egészen magával ragadják az embert. Sokszor észre sem vesszük, hogy már megint ezen, vagy azon jár az eszünk. Pedig éppen ezek a vonzás törvénye szempontjából a legfontosabbak, a "teremtő” gondolatok.

Függetlenül attól, hogy valaki képes-e eljutni erre a szintre, vagy sem, annyi bizonyos, hogy kára nem származhat belőle, ha legalább megpróbálja. De attól meg egészen biztosan nem kell tartania senkinek, ha mások igyekeznek így jobbá tenni az életüket.

Zavagyil Zoltán

„Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat!
Ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg a tetteidet!
Ügyelj a tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat!
Ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet!
Ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat!”
(Charles Reade)