„Menedzsment: csodaszer vagy humbug? címmel az Index.hu-n megjelent cikkhez (http://index.hu/gazdasag/defacto/2017/04/26/ menedzsment_csodaszer_vagy_humbug/) szeretnék pár gondolatot fűzni.

A cikk fő mondanivalója, hogy a menedzsment tudományok alkalmazása csodát tesz, 38! csoda!? menedzsment technikát említ. Lehet, hogy én vagyok a hülye, mert ezek kimaradtak ezek az egyetemi tanulmányaim elsajátításakor. Elgondolkodtam - vajon én az elmúlt 15 évben ezekből mennyit alkalmaztam? És Ön!?

Rendkívül érdekes kérdéssel foglalkozik az írás, bár a kiinduló állítás elolvasása után az ember ellenállhatatlan kényszert érez, hogy más olvasnivaló után nézzen.
Ugyanis felveti azt a divatos blődséget, hogy „Az országok közötti jövedelmi különbségek fontos oka, hogy a fejlett országok termelékenyebbek: azonos erőforrásokból is több vagy jobb terméket képesek előállítani.” Most viszont nem ennek az állításnak a megcáfolásával szeretnék foglalkozni.
A cikk állítja, hogy a menedzsment tudományok alkalmazása csodát tesz. Természetesen akkor, ha a kiindulópont a teljes káosz, ahogy azt a cikkben ismertetett kísérlet leírta, akkor onnan tényleg nagyot lehet homorítani velük. De ha a magyarországi vállalkozások szervezettségét vesszük kiindulási alapnak, már biztosan nem beszélhetnénk ilyen mértékű ugrásról.
Tapasztalataim szerint a vállalkozások tartalékát nem abban kell keresni, vajon a cég hányat alkalmaz a „38 menedzsment eszköz”-ből. Természetesen nem állítom, hogy ezek haszontalanok. Ám pusztán ezekkel itthon már kevés cég termelékenységét lehet igazán jelentősen javítani.
Azt viszont teljes meggyőződéssel állíthatom, hogy óriási tartalékok vannak még a vállalkozásokban. Egészen pontosan a vállalkozásokban dolgozó emberekben. Többnyire ugyanis az a káosz, ami a cikkben szereplő gyárak polcain, padlóján és udvarán volt látható, nálunk nem ott, hanem a fejekben van. Ha tehát ott sikerül rendet tenni, legalább ugyanakkora, de inkább nagyobb fellendülés várható, mint a példában.
Ha a menedzsment eszközöket úgy értelmezzük, mint a számítógépnek adott parancsokat, akkor hibát követünk el. A gép pontosan azt teszi, amit beprogramozunk. Az ember viszont egy sokkal bonyolultabb és érzékenyebb rendszer. Ha úgy próbálunk vele bánni, mint egy géppel, rengeteg csalódás fog érni bennünket. Egy ember gondolatait, tetteit, közérzetét nagyon sok körülmény befolyásolja. Ezektől a körülményektől parancsszóra, vagy „józan belátásból” nem tudja függetleníteni magát. Akkor is ezeken kattog, ha tiszta erőből el akarja felejteni őket. Ez sajnos nem olyan egyszerű. Pedig ez a kulcsa az emberben lévő tartalékok kiaknázásának.

Minden jót!

Zoltán